Szerző: Tamara Netke

Azzal nem értek egyet, hogy ne törődjünk írás közben a helyesírással, külalakkal. Egy magára – írására – valamit adó ember ezt nem teheti meg. Igaz, hogy az ember önmagának ír, de azt az írást később előveheti, átolvashatja, mérlegelheti, hogy akkor és ott mit látott másként, mint azóta. Azért mégis csak jobb egy szép, szabatos, helyesen írt munkát újraolvasni, mint valami macskakaparást. Igaz, én egyébként is szeretek írni, igényem van a szép munkára – szép, szabatos fogalmazás, helyesírás, gondolati egység stb (jegyzőkönyvvezető, ügyviteli alkalmazott munkakör a kompetenciám) -, jóllehet nem mindenki szeret írni, sokaknak csak muszájfeladat. Kiírni magunkból valamit annak sem utolsó dolog, hogy ezáltal gyakoroljuk, csiszoljuk a fogalmazási készségünket, szókincsünket aktívan tartsuk, egyáltalán ne felejtsük el az írásos kommunikáció mikéntjét.